Isten Országa - Karizmatikus lelkinap Gencsapátiban

 

A gencsapáti karizmatikus közösségek szervezésében március 30-án, az „Öröm Vasárnapján” (Laetare vasárnap – nagyböjt 4. vasárnapja) tartott lelki napot Bartha Angéla szociális testvér, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgáló Bizottságának elnöke Gencsapátiban. A lelkinap témája Isten Országa volt. A programon végig részt vett a helyi plébános, Gombos T. Bálint atya, aki a nap végén gyóntatott is. Angéla testvér beszélt a valódi látásról, amely nem más mint az örök életbe vetetett hitben járás. Ez az életünket befolyásoló látás kell, hogy vezessen bennünket keresztény életünkben. Isten szeretete megelőz bennünket: Isten „örök szeretettel szeret” – ami azt jelenti, hogy már akkor is szeretett, mikor mi még nem is tudtunk róla, mikor még nem is gyakoroltuk a vallásunkat. Az időnek van szerepe: „betelt az idő és elközelgetett Isten Országa” (Mk 1,15) – mondja Jézus, és megtérésre szólít fel. A megtérés, ami azt jelenti: olyan lenni, mint egy gyermek. (vö: Lk 18,17: „Aki nem úgy fogadja az Isten Országát, mint a gyermek, nem jut be oda”) A gyermekben van bizalom, tisztaság, őszinteség, nyitottság, kíváncsiság. Le kell tennünk a gyermeki énünkre rárakódott dolgokat. A megtérés azt is jelenti, hogy még többre vágyódunk Istenből, meghallva Jézus szavát: „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti Mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Az apostolok Jézustól nem azt kérik, hogy tanítsa őket a különböző csodákat megcselekedni, hanem, hogy őket imádkozni tanítsa. (Mt 6,5k). Az apostolok látják, hogy Jézus akár az egész éjszakát imádságban tölti – a Mester mégis arra int, hogy az imádságban ne szaporítsuk a szót. Mit tett tehát Jézus órákon át? Hallgatta a Mennyei Atyát. Fontos nekünk is időt szentelnünk az imádságra. Sokszor akár egészen vallásos elfoglaltságok is elragadhatják az embert az Istennel való bensőséges együttléttől. Könnyen ráfoghatjuk, hogy nincs időnk, nincs kedvünk, más „fontosabb” dolgok jutnak eszünkbe, amiket el „kell” végeznünk, néha pedig a lelki szárazság hathat ránk kiábrándítóan. Az „imádság az hegymenet”, megköveteli a radikális döntéseket is: „aki erősen tud igent mondani, tud erősen nemet mondani is”. Nemcsak a szerzeteseknek, hanem minden gyakorló kereszténynek kell, hogy legyen napi fél órája Istenre. Ki kell tartanunk, mert imádság nélkül meghalunk. A Miatyánkban imádkozunk bocsánatért is – ennek viszont feltétele, hogy mi is megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek. Nem feltétele viszont a vétkes bocsánatkérése. A szívtelen szolga történetéből (Mt 18,23k) tanulhattunk Isten hatalmas Irgalmáról, és Irgalmából: Atyánk nekünk sokat bűntartozást „engedett el” - az ellenünk elkövetett vétkeket nekünk is meg kell bocsátanunk. A tanítások mellett a résztvevőknek alkalma nyílt gyakorolni a benső imádságot, teljes csendben, egyedül egy rövid szentírási szakasszal. Majd a gencsapáti Szent Jakab templomban a kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkoztunk a közösségeink egységéért, valamint itt került sor a személyes közbenjáró szolgálatra is. A nap befejezése képpen a programnak otthont adó gencsapáti közösségi házban adtunk hálát Istennek és a szolgálattevő testvéreknek a szép napért. Velünk volt az Úr ezen a napon, az Öröm napján. Tudjuk, hogy nem hagy el minket, várjuk a folyatást. Frikk József